Hétvégi buli! Király, anyu is elengedett, már alig várom, ma este héttől 1-ig lesz! Patríciával nagyban készülődünk. Frizura, smink, ruhák, kiegészítők.

- Te, szted a kék felsőhöz illik a sötétkék farmer? És a kék szemfestékhez az extrahosszú szempillaspirál? –

- Hát, a gatyód illik a fölsődhöz, de inkább használj rövid szempillaspirált, OK?

- OK. –

Én is elkészültem, és az eredmény két szőke csajszi lett, akiket biztosan meg fognak bámulni az utcán:-]

Amint odaértünk, leesett az állunk. Ez nem egy szokványos iskolai parti volt, hanem, egy vagány, pörgős buli, a 15 éves korosztálytól egészen a 25 évesekig! A zene is jó volt, igazi diszkófény. De valami mégse tetszett nekem ebben a helyben. Vagy, csak azért mondom, mert még nem voltam ilyen helyen.
Dodó is jelen volt, ujjongva libbent elénk a pici koktélruhájában.

- Hello, lányok, mindenki rátok várt! – mosolygott ki a szemüvege mögül.

- Tényleg? Miért pont ránk? Fú, de jól nézel ki! –

- Aha, sztem is jól nézel ki! –

A buli egy ideig eléggé lapos volt, ameddig oda nem jött hozzám egy nagyon helyes srác. Ő is az oszt.-ba járt, azt hiszem.

- Szijja, Laura! Egész este azt vártam, mikor gyüsz meg! Fú, de jól nézel ki!- amikor befejezte, rámszegezte a két fekete bociszemét, és egyértelműen elvörösödött.

- Köszi! – mosolyogtam vissza.

- Ööö… milyen érzés volt eljönni Münchenből ide? – ezt a kérdést még senkitől sem hallottam.

Vagy órákig elbeszélgettem a sráccal (amúgy Andrisnak hívják én nagyon helyes:-)) mindenféléről: a világ különböző tájairól, suliról, szülőkről… egészen fél kettőig királyul elvoltunk, csak Patti törte meg ezt az idillt.

- Laura vazze, haza kéne menni! –

- Mék. Hát, akkor a schoolba talizunk. –

- OK, jó éjt! –

Amint kiértünk, Patti olthatatlan vágyat érzett, hogy kimenjen a slózira. Addig én álltam, és azon morfondíroztam, vajon tényleg bejövök-e Andrisnak, vagy csak szívat?

Minden esetre, másnap a suliban megadta az MSN-címét. Felvettem, és az óta minden nap dumálunk.

Már vagy két hónapja tartott ez a kapcsi, és egyre jobban megszerettem a srácot. Azt hiszem, szerelmes vagyok:-}

EZT NEM HISZEM EL! HOGY MIT???

Andris üzenete: - Szijja! Hogy sikerült a pénteki felmérőd?

Lau üzenete:- Szia! Hát nem valami fényesen. 4-es alá:’(

Andris üzenete: - Áh, kit érdekel, én tudom, hogy okos lány vagy

Lau: - Oh, köcceJ

Andris üzenete:- Lau cica, el kell mondanom valamit

LauCica:-D üzenete: - Na, nekem le kell zárnom a gépet, szóval fogd rövidre

Andris: - OK, szeretlek, na futás

LauCica:-O üzenete: - Mii van?

Andris: - na, az előbb még le kellett zárnod a gépet, nem?

LauCica:- mii mondd még 1x!

Andris:- Szeretlek vazze, most pedig mennyéé, ha nem akarsz kikapni

Lehet, hogy LauCica nem válaszol, mert állapota Nem érhető el.

A rózsaszín köd mögött viszont minden bizonnyal rosszul ítéltem meg Andrist…

Hogy miért? Elkezdtünk járni. Eleinte minden szép és jó volt, aztán jött egy újabb buli, karácsony táján, az utolsó tanítási napon. A legjobb formámat akartam hozni, hogy Andris büszke lehessen rám.

Amikor a tükör elé álltam, egy szőke lány képe jelent meg, akinek láthatóan csillogott a szeme, és nem a tűző nap miatt (naná, majd este hatkor tűző nap…). Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy ez a szőke lány BOLDOG!

Viszont ez a boldogságom nem sokáig tartott.

Sajnos, már két hét kapcsolat után ki kellett lépnem a rózsaszín ködfelhőből.  Ez a fiú olyat tett, amit soha nem fogok megbocsátani neki.

Ez a buli sokkal jobb volt. Egy balatoni helyen volt, legalábbis úgy építették be, mintha a Balatonnál lenne. De ez egy Bp.-i hely volt, TPDC a neve.  (Two Palm Disco Club.)

Ez sokkal jobb hely volt, mintha a Balatonnál vagy a sulibuliban lennénk! A falat egy tengerparti tájkép díszítette, narancssárga háttérrel. A zene nem volt valami táncos, ellenben viszont, az igazi mai slágereket játszották, pl. Pussycat Dollz: Beep, vagy Sean Paultól a Temperature, Pinktől Who Know és a Stupid Girls, stb.!

Egy ideig tök jól elvoltam, de Andris egyszerre csak (eléggé feltűnően) elkezdett flörtölgetni a nálam sokkal szebb, csinosabb és kihívóbb Dodóval! Hát ilyet! Pontosan tudja, hogy Dodó az egyik legjobb barátnőm! Ráadásul Dodó nem úgy néz ki, mint aki nagyon törődne azzal, hogy Andris az enyém, Dodó pedig a barátnőm…

Agyonvágom ezt a csajt! Andrisnak meg azonnal kiteszem a szűrét! Van pofája ezt tenni velem két hét után? Ajjaj.

Mi van, ha nem most teszi először? Mi van, ha két hét alatt ezerszer átvágott? Nem, nem, nem és nem! Erre gondolnom se szabad…

Odamentem hozzájuk:

- Andris, beszélhetnék veled négyszemközt? Kint? –

- Ööö… hát… ha muszáj. – elhúzta a száját.

Amint kiértünk…

- miért csinálod ezt? –

- mit? Mit csinálok? Én nem csinálok semmit! Ennyit a szőkékről. –

- mi van? Egyébként meg mit flörtölsz ilyen feltűnően, pláne az egyik legjobb barátnőmmel? Mit gondolsz, mi vagyok én? –

- egy hisztis szőke senkiházi vagy! És Dodó nem szeret téged! Meg is kérdeztem! –

A világ dőlt össze bennem. A fiú, aki először szerelmet vall nekem, majd sérteget, olyan dolgokat vág a fejemhez, amik nem is igazak! Még hogy én hisztérikus… mintha anyut hallanám a szobámban… jézusom. Visszatértek az emlékek.

Sötétség…

Émelygés…

Érzem, ahogy az arcom fokozatosan fehéredik…

Majd nagy koppanással földet érek a kemény betonaszfalton, és az ütés erejének hála, elvesztettem az eszméletem…

Az a köcsög meg ott hagyott egyedül! Orli elmondta! (Egy másik jó pasi, aki TÉNYLEG JÓFEJ, és tökre úgy néz ki, mint a szépséges Orlando Bloom, és simán elmehetne énekesnek. Annyiban különbözik az „eredeti kiadványtól”, hogy neki szőke haja van. Pontosan, mint Legolas a Gyűrűk Urából!) Ő és Patti ébresztettek fel! Elmondta, hogy Andris fújtatva jött be, hogy ő nem veszi be az ájulási rohamomat, mert annyira azért csak nem szeretem… ilyen egoista vadbarmot!!!

És a legjobb, hogy Orli ellene van! Utálja őt! És én ettől oly boldog vagyok, hiszen akkor ő lehetne nálam a következő, na, jó, azért még várok, nekem fontos, hogy ne tartsanak ribinek. Majd megküzd értem a srácJ

Igazából, az az egyik nagyon rossz tulajdonságom, hogy az ilyen fiúknál nem tudom sokáig kéretni magam, mert az ilyenek mindig levesznek a lábaimról: D

Na, mint mondtam, nekem fontos, hogy ne tartsanak ribinek, és őszintén szeressenek.

Andrissal sikeresen összevesztünk. Próbálkozott már mindennel: virágot küldözgetett, üzengetett a haverjaimmal, hogy sajnálja, stb. de magától az istennek se jött volna oda, hogy sajnálom, bocs. Amúgy meg sajnálhatja… mert engem nem érdekel.

Ááá, most értem haza a nyári munkából! Egy nagyon jó állást kaptam. Tíztől négyig kell dolgoznom, és CD-ket meg DVD-ket adok el egy nagyon király helyen! A fizetésem nem valami sok, de zsebpénznek pont elégséges.

El akartam újságolni Pattinak, de ő nem volt még otthon. Beültem a TV elé, gépeztem, stb. de nagyon unatkoztam, mert általában Pattival gépezünk. Mindenféle oldalakat ütünk be (G-portálosakat, azok a legjobbak), és hülye verseket írunk a vendégkönyve, amelyek alá aláírásként odaírjuk, hogy Pepsi és Coca Cola. Talán mondanom sem kell, hogy elég durvák voltak a megtorlások, de ez minket sose zavartJ

Na, és az a lényeg, hogy estére nagyon belefáradtam a versek irkálásába, és kilenckor elhúztam szundítani. Anyu, még mielőtt elmentem volna zuhanyozni, megkérdezte, nem láttam-e Pattit a házban. Azt mondtam, hogy nem, és azonnal bedőltem az ágyba. Kb. 5 perc alatt mély álomba zuhantam, és ismét átéltem az utóbbi néhány nap borzalmait.

Reggel hatkor felriadtam. Sírni hallottam valakit.

Anyukám volt az.

Lent ült a konyhában, és keservesen sírt.

- Mi a baj anyu? – gyorsan lerohantam a lépcsőn.

- A húgod még mindig nem jött haza! –

- Miért, tegnap nem jött haza? –

- Nem poénból kérdeztem hogy láttad-e! –

Megmerevedtem. Nem tudtam, mit tegyek. Bepánikoltam, és vagy ezer kérdés kavargott a fejemben. Vajon mi lehet vele? Hol van? Mi történt vele? Látjuk még valaha? Megtaláljuk egyáltalán? Nagyon féltem. Mindig, mindenhol tudtunk egymásról. El sem tudtam képzelni, hogy létezzek, Patrícia nélkül. Nagyon féltem, hogy mi lehet vele.

Egész nap kerestük. De sehol nem volt.

Végül este 11 körül jött haza. Rá sem lehetett ismerni. A szemei karikásak voltak, a szája kiszáradt, a tekintete üres volt, sápadt volt.

Én a lépcső tetején álltam, és csak néztem. El nem tudtam képzelni, mi történhetett vele, hogy ilyen állapotba került.

- Patti! Mi történt veled? Hol voltál? – alig tudtam szóhoz jutni, a hangom elcsuklott.

- Laura… - Patti elhaló hangot szólított. A szeméből azt olvastam ki: SEGÍTSETEK!

Patti egész testében remegett, belülről segítségért kiáltott. Nekidőlt az ajtónak, majd összeesett.

Anyával, miután felvittük a szobájába, ott maradtam vele.

Valami kemény dolog volt a takarója alatt.

„Vajon mi lehet ez?” gondoltam magamban. Előhúztam, és az IM májusi számát tartottam a kezemben, kinyitva az 50. oldalon, a drogos cikknél.

Megszólalt a fejemben a vészcsengő.

Elolvastam, és az újságban leírt tünetek szinte szóról szóra megegyeztek Patti állapotával. Nem hiszem el! Hogy történhetett ez?!

Mást is találtam. Be volt ragasztva az 52. oldalra egy kis cetli, amit maga, Patti írt, a drog „pozitív” hatásairól, pl. repülésről.

Hát… ez… Ez nem az én húgom! Vagyis, Patti magától nem csinál ilyeneket! Ez borzasztó, hogy lehet egy ilyen angyalkát ilyenekbe belerángatni? És ki vette rá? Hogy nem magától nyúlt drogok után, az biztos! Patrícia egy igazi szent.

Ébredezni kezdett, ezért gyorsan el is rejtettem a magazint.

- Laura! Hol vagyok? Mi történt? – felugrott, és, mivel emeletes ágya van, be is vert e fejét. Felszisszent, majd hatalmasra nyitotta a szemeit, és körbenézett. Először anyára, aki az ajtóban állt, majd rám, aztán a félig tele kólásdobozra, amit szükség esetére tartott a szobájában, aztán megint rám, és megint anyára, aztán mereven bámulta a combját.

Leugrott, és gyorsan felkapta a törölközőjét, ami a földön hevert, mint mindig.

Vagy három órán keresztül folyt a víz. Kezdtem aggódni, így benyitottam. Semmi baj nem történt, Patti a zuhanyrózsa alatt mosta a sörényét. A zuhanyzónknak elhúzható ajtaja van, és be lehet reteszelni, ezt Patti eddig hanyagolta, de most be volt csukva. Dúdolt egy nagyon régi slágert.

Régi álmunk volt mindkettőnknek, hogy híres énekesnők lehessünk. Patti ezt nem vette olyan komolyan, ő inkább családra vágyott, nem akart énekelni, én viszont nagyon! Jelenleg is énektanárhoz járok. Na, mindegy, ez most nem lényeges. Tehát, az ajtó zárva, Patti pedig dudorászik. Jobbnak láttam, ha kimegyek.

Visszamentem Patti szobájába, és szégyellem érte magamat, de mindent átkutattam. A farmergyűjteménye zsebeit, a szekrények sarkait, a könyveit, szóval minden létező helyet, ahová bármit is el lehetett rejteni, gondolok itt drogokra. Végül is, az ő érdekében történik!